De mi is a kintsugi (金継ぎ) ?

Ez egy 15. századra visszanyúló művészi technika, mely valójában a törött kerámia javításának japán művészete, porított arany, ezüst vagy platina keverékével. Bár eredete ismeretlen, de a nevéhez így is sok legenda fűződik. A legismertebb szerint Ashikaga Yoshimasa sógun nevéhez fűződik, aki miután szeretett halványzöld kínai porceláncsészéje eltörött, elküldte azt Kínába, hogy javítsák meg. Azonban azt az akkori eljárások szerint a kínai kerámikusok egyszerűen fémkapcsokkal rögítették össze, ami azonban így meglehetősen csúnya lett.

A sógun ebbe nem tudott beletörődni, így hazájában tovább keresve, egy japán keramikushoz fordult. A kézműves mester látva a sógun  ragaszkodását és szeretetét kedvenc csészéje iránt, igazi műremeket alkotott a törött csészéből.

A legendák közül ez a leghitelesebb, mivel  a kintsugi abban az időszakban terjedt el, amikor a művészet a zen buddhizmus térhódítása nyomán virágzó korszakát élte Japánban.

Az olasz FIORANESE-t ennek a „darabok összerakásának művészete” ejtette ámulatba amikor megalkotta új sorozatát. A töredékek összeillesztése és az azokat összekötő fémes  csillogású vonalak interpretálása új külsőt ad a burkolatnak, miközben a puha, tompa beton találkozik és egybeforr a kemény fémek ragyogásával.

A burkolatszemcsék és a mázak átfedik egymást a lumineszcens kialakítás érdekében, így hozzák létre a
textúrában és konzisztenciában gazdag mintákat. Ezek a randomszerűen szétfolyó repedések
új formákban alakítják a felületeket, mélységet adnak annak, amelyek elősegítik egy merész, szokatlan, de mégis otthonos környezet kialakítását.